31.fejezet- Felépülés és hazatérés

Zola egy hónapig vendégeskedett Asil kastélyában. 2 hétbe telt, mire annyira stabilizálódott az állapota hogy elkezdhetett edzeni. Ez alatt a két hét alatt vagy Asil fejmosását hallgatta (Aki kezdett lányaként gondolni a hercegnőre, bár ezt a világért sem vallotta volna be még magának sem) vagy Lulut nyugtatta, aki mialatt Zola Kozan foglya volt idegileg teljesen kikészült és most minden idegességét kiadta Zolának. Néhány szabad percében pedig felváltva gondolt Ryanre és a szüleire. Asil vajon értesítette őket, hogy jól van? És Ryan vajon mit gondol róla az elmúlt idők eseményei miatt. Hiszen a tűzeset óta Lulu állandóan ott téblábolt körülötte és nem engedte hogy kettesben maradjanak.
Mire elég erőt gyűjtött, hogy elkezdjen edzeni, Asil megbékélt, Lulu pedig megnyugodott. Viszont az edzés újabb, nagy problémára világított rá: Zola öntudatlanul blokkolta a varázserejét, aminek így csak nagyon kis részét tudta használni.
- Panema, ennyi erő arra sem elég, hogy megvédd magad, valamit muszáj tenned!- Aggodalmaskodott Asil
-Tudom- felelte kissé ingerülten a hercegnő- De azt sem tudom hogy hogy derítsem ki mi a probléma, akkor pedig hogyan oldjam meg?
-Mindenesetre- szólt közbe Lulu- valakinek mindig veled kell lenni amíg meg nem tudjuk oldani a problémát.
-Az eddigieket figyelembe véve- mondta Zola megenyhülve- valószínűleg éles helyzetben megoldódik a probléma, de legalább rájövök hogy mi a baj. Addig is az edzés nem fog ártani.
Asil, és Lulu is rábólintottak, így elkezdtek edzeni, és Zola napról napra nyerte vissza az erejét (azazhogy növekedett az a mennyiség, amit használni tudott) Két hét alatt már egy erősebb varázslat elleni védekezéshez elég varázserőt tudott használni, de egy komoly csatában még mindig nem lett volna képes megvédeni magát. Két hét edzés után úgy ítélték meg, hogy Zola elég jól van már ahhoz hogy visszatérjen a Földre és folytassa megszokott életét.
A szülei majdnem kiszorították belőle a szuszt, mikor hazaért, de a normálistól eltérően ez most a legkevésbé sem zavarta Zolát, aki mérhetetlenül örült, hogy végre otthon lehet.
Az iskolában Zola nagyon félt hogy Ryannel találkozzon, de Lulu (aki észrevette hogy foglalkoztatja a kérdés barátnőjét) megnyugtatta és így végül a fiúval is sikerült négyszemközt beszélnie. Nagy kő esett le a szívéről, mert kiderült, hogy a fiú egyáltalán nem haragudott rá.
-Szia. Örülök hogy jobban vagy- kezdte a fiú érezhető zavartsággal
- Hát igen- válaszolta Zola bátortalanul- az elmúlt 2 hónap nem volt életem legjobb időszaka
-Sokszor próbáltam beszélni veled mielőtt beteg lettél- mondta Ryan mielőtt meggondolhatta volna magát
-Én is szerettem volna, de nagyon elfoglalt voltam, és Lulu pedig minden szabad percemre igényt tartott.- felelte megkönnyebbülten kuncogva Zola
-Azt hittem kerülsz engem. A srácok is hiányolnak
-Tudod Ryan, mikor bevontatok a bandába, majdnem elvesztettem a legjobb barátomat, Ha Lulut is befogadnátok, más lenne a helyzet, de így…
-Hát, én sem értettem, hogy miért ellenzik a fiúk. Bár valóban furcsa lány.
-Aki kicsinálna ha megint megfeledkeznék róla- nevetett fel Zola
-De azt megengedné hogy a közeledbe férkőzzek?- nevetett vissza a lányra Ryan
-Az attól függ hogy vannak-e hátsó szándékaid
-Hűha.. vigyáznom kell magamra
Zola régóta nem érezte magát ilyen felszabadultnak. Lulu, aki időközben belátta hogy Zola elég komolyan veszi Tessaloshoz kapcsolódó kötelességeit, és úgy ítélte meg hogy így egyszerűbb lesz Zola előtt a  10 hónap múlva esedékes koronázást titokban tartani, bíztatta a lányt hogy legyen Ryannal. Azonban három héttel azután hogy Zola végre hazatért történt valami, ami beárnyékolta a hercegnő boldogságát.

30.fejezet- A teljes igazság?

 Asil megdermedt mikor Kozan összeesett. Nem tudta elképzelni mi történhetett. Aztán az ágy fele pillantott ahol Zola ült mosolyogva, de ez mosoly a maga dermedtségével és élettelenségével előrevetítette  ami ezután történt. Asil épp időben ugrott oda, hogy az ágyról leájuló Zolát elkapja. Magában mosolygott egyet, aztán rájött hogy nem ér rá, hiszen az előbbi csoda ellenére a hercegnő állapota válságos. Gyorsan határozott: Zolával most Tessalosba megy és üzen Lulnak hogy jöjjön oda. Két perccel miután kiosont a szobából felhangzott a kastélyban a riadó. Asil, bár egy hajszálon múlt, sikeresen kijutott Zolával a kastélyból. És bár semmi mágikusat nem csinált, Zola közelsége erőt adott Asilnak, aki egyre inkább Zola csodálója, híve lett. Amint elérték Asil kastélyát követ indult Luluhoz, és 2 nappal később a lánnyal együtt tért vissza.
 Zola kikerülve a fogságból 3 nap múlva magához tért, 1 hét múlva pedig lábra állt. A helyzethez képest vidám volt, de gyenge és kimerült. Asilnak bizalmasan elmondta, hogy szeretne elbeszélgetni Kozannal, mert úgy gondolja hogy az igazság fényében más értelmet nyerhet amit tett. Az bár nagyon vonakodva beleegyezett, hogy a fiú a kastélyában vendégeskedjen és szigorú felügyelet alatt Zola közelében tartózkodjon. Érkezésekor Zola már azelőtt hallotta a hangját, hogy a szobájába belépett
- Nem érek rá a szobámat elfoglalni- kiabálta kísérőjének Kozan- Látnom kell a hercegnőt. Az én hibám, hogy olyan állapotba került.
-Elég érdekes hogy így aggódsz értem- nevetett Zola még kissé erőtlenül a belépőre
- Hál'Istennek hogy jobban vagy.-Sóhajtott fel a fiú- Hidd el, én nem számítottam rá hogy ez megtörténhet!
-Mindennel számoltál, de a makacsságommal nem- vigyorgott Zola- Azt hiszem erről Asil mesélhetne neked. Bár csak miután magyarázatot adtál nekem. Mégis mi volt a szándékod azzal hogy egy életveszélyes helyen bezárva tartasz és blokkolod a varázserőmet, ami megvédhetett volna?
-Részben igaz volt amit mondtam neked. Asil közeléből akartunk etávolítani.
-Miért?
-Hogy még mielőtt túl sokat megtudnál Tessalosról és túl képzetté válnál a varázslásban a mi verziónkat halld a dolgokról
-És annak megfelelően alkossak véleményt a dolgokról. Egyszerűen szólva: Befolyásolni akartátok a gyámoltalan hercegnőt.
-Arra nem számítottunk hogy máris ilyen képzett vagy
-Ha feleannyira képzett lennék mint kellene, akkor ez az egész helyzet elkerülhetővé vált volna.
-Igen, ami azt illeti bocsánatkéréssel tartozom.
-Azt meghiszem. De előbb hadd mondjak valamit. Ha valóban olyan képzetlen lettem volna, mint gondoltátok, akkor sem tudtatok volna befolyásolni. Nagyon jól megtanultam a szüleimtől, hogy mielőtt bármit, amit nem láttam a saját szememmel igaznak fogadok el, vizsgáljam meg a dolgot a lehető legtöbb nézőpontból.
-Jó neveltetést kaptál. De sajnos keveset tudsz Tessalosról
-Az ösztöneim viszont sokat megsúgnak. Nem tudom hogy zavartad össze az emlékeimet, de attól a pillanattól fogva hogy utána megszólaltál folyamatosan éreztem hogy nem szabad bíznom benned. Ez nem változott.
-Mi okod is lenne bízni bennem, nem igaz?- Kozan mosolygott. Zola most valahogy, ellentétben a korábbi hasonló esetekkel. őszintének, és elbűvölőnek találta ezt a mosolyt, de bujkált benne valami, amiről Zola már addig is pontosan tudta hogy micsoda
-Jobban tennéd, ha őszinte lennél, tudom amikor elhallgatsz valamit.
-Mit hallgatnék el, mikor...
-Még nem adtátok fel, ugye?-Kozan döbbent arcát látva Zola elnézően mosolygott- Nem vagyok elég képzett hogy lássam mi a célotok, de nagyon rossz érzésem van vele kapcsolatban. És szerintem téged is becsapnak.
-Megnyugtató hogy nem látsz mindent még te sem. Sokkal nagyobb dolog van a háttérben mint gondolnád. És pont te aggódsz miattam? Hiszen majdnem megöltelek
-Ez is egy nézőpont. Szerintem a kétségbeesés volt ami majdnem a halálba kergetett, amit hagytam eluralkodni magamon.
-Mindenesetre én tudom hogy nem csapnak be. Még találkozunk- Zárta le Kozan a beszélgetést, majd kiviharzott a szobából. Bár igyekezett magabiztosnak látszani Zola bogarat ültetett a fülébe, főleg mivel egyre inkább úgy érezte hogy a lány bölcsebb mint mindenki más együtt véve.
 Másnap korán reggel Kozan elhagyta a palotát. Zola az ablakból nézte és remélte hogy egyszer sikerül a helyes útra terelje. Azt pedig senkinek nem árulta el, hogy Kozan távozása közben érzékelt egy nem túl erős varázslatot, amit szándékosan átengedett a védelmén.

29.fejezet- Főnix

Zola már majdnem egy hete volt a kómás állapotban. Kozan próbálta valahogy elérni, de nem sikerült. Semmi nem jutott el hozzá. Bár a mágikus védelme összeomlott, az elméje mégsem vált kiszolgáltatottá. Hermetikusan elzárta magát a külvilágtól. Zola pedig ha akart volna se tudott volna küzdeni most már az állapota ellen. Mind a teste mind a lelke öntudatlan volt.

Asil közben megtalálta a kastélyt és bejutott anélkül,hogy észrevették volna.álruhát varázsolva magára  szolgának adta ki magát és a lehető leggyorsabban megpróbálta  kipuhatolni Zola konkrét szobáját és állapotát. Beállított a konyhába azzal hogy ellenőriznie kell a hercegnőt. Itt kicsit gyanakodtak, de azért útbaigazították hogy merre menjen. Meg is találta a szobát, óvatosan bekukkantott, és meglátta hogy Kozan ott ül az eszméletlen Zola ágya mellett. ~Na~gondolta~ miért nem jutott eszembe észlelhetetlenné tenni magamat…~ de nem tántorodott el. Csak akkor rebbent meg kicsit amikor Kozan megszólította.

-Kicsit sokáig tartott idetalálnod.- mondta cinikusan.

- Feladtad a leckét az biztos- válaszolt hasonló cinikussággal Asil.

- Elvileg nem szabadott volna idetalálnod- kérdezte valódi szándékát palástolva Kozan.

- Ne becsülj alá ha kérhetem.- Mondta rejtelmes mosollyal arcán Asil.

- Ugye tudod hogy már akkor elkéstél amikor sikerült elhoznom?

- Látom a hercegnőnket is alábecsülöd. Gondolod hogy ez megbocsátható?

- Szerinted mit csináltunk itt az elmúlt 3 hétben?

- Nem tudom. Csak azt hogy nagy hiba ezt a lányt könnyen venni.

- Gondolod hogy beleestem ebbe a hibába?

- Nagyon úgy látom.

- Ha arra gondolsz hogy ez az ö műve

- Mi mással magyarázod?

- A hellyel.

- Ne hidd hogy egy ilyen varázserő csapoló hely így kifogna rajta!

- Mire célzol?

- Arra hogy ha nem akart volna eszméletlen állapotba kerülni, nem került volna csak majd esetleg egy év múlva. Ennek a lánynak elképzelhetetlen tartalékai vannak. Ha küzdene már most felállna. Nem tudom mi ijesztette meg, de amiatt egyáltalán nem is küzd az életéért.

- Ezt csak így megállapítod ránézésre?

- Kérlek. Nem vagyok diagnoszta. De ismerem az erejét. Tapasztalatból.

- Én pedig láttam a viselkedését az elmúlt három hétben. És tudom mit etettünk vele.

- Félreértésben vagy Kozan. Már akkor tudta hogy nem bízhat benned, amikor még meg sem látott a barlangban, és ilyen helyzetben nem enne meg akármit. Ami a viselkedését illeti: ügyes megfigyelő, és okos stratéga. Egy pillanat alatt rájön hogy mit akarsz tőle, és a lehető legjobb abban hogy időt nyerjen magának és fenntartsa a lehetőségeit a menekülésre. Amint rád nézett tudta hogy manipulálni akarod, és tudta hogy úgy van a legjobb esélye kijutni ha elhiteti veled hogy ez sikerült.

- Ha ez igaz miért nem szökött még meg?

- Na ez egy jó kérdés. Leginkább a tapasztalatlanság lehet az oka. Nem vállal olyan helyzetet amit nem tud 100%-ban irányítani. Itt pedig aligha adódott ilyen.

- Szóval végig sikerült túljárnia az eszemen… De hogy került ilyen állapotba?

- Ilyen hatása van rá annak, ha nem tud semmit tenni. Valószínűleg úgy látta nem tudna átverni többé olyan állapotba került lelkileg. Ezért úgy döntött hogy akkor eszméletlen lesz. De túl sok volt neki egyszerre a kétségbeesettség és a fogyatkozó mágikus erő. Amikor meg már épp csakhogy tartalékai maradtak azt mind a védelmére fordította tudat alatt. Aztán amikor az is elfogyott akkor ez a védelem összeomlott, de nem hagyja magát manipulálni ezért totális zár alá helyezte az elméjét.- mintha Kozan az eddigi kérdéseivel csak Asil figyelmét akarta volna lankasztani (mellesleg sikeresen) most hirtelen Asilra támadt. Asil villámgyorsan kikalkulálta hogy 10 támadást bír ki a védelme. Ez a szám viszont rohamosan csökkent mert Kozan újra és újra rátámadt. Asilnak pedig nem volt elég ideje a pajzsot újítani.  Már épp lemondott az életéről, miután védelme odalett, Amikor a már hajszál híján utolsó támadását is elindító Kozan összeesett.

28.fejezet- Kétségbeesés

Gondolkodtál már milyen amikor tehetetlen vagy? Amikor bárhogy gondolkodsz, bárhogy erőlködsz semmit nem tudsz kifundálni hogy segíts magadon?  Zola épp ezt érezte. Eltelt egy nap, kettő aztán három de még csak egy halvány szikra  sem jött. Végül egy egész hét eltelt, és Zola még mindíg nem talált fogást fogvatartóján. Egyenlőre  igyekezett ellenfele éberségét altatni, azt tettetve hogy nem emlékszik semmire, és készségesen elhiszi hogy Asil befolyásolta. Nehezére esett nem állítani maga köré a tudatalatti automatikus védelemnél biztosabb védelmet de tudta hogy az egyből gyanússá tenné. Az első 3 napban még telhes nyugalommal viselte a fogságot, amire Kozan azt a magyarázatot adta hogy csak egy hónap után lehetnek teljesen biztosak hogy már nem áll Asil befolyása alatt. Zola persze nem hitt neki. De úgy tett mint aki még hálás is azért hogy bezárták. Persze Zola gondosan ellenőrzött mindent amivel érintkezett így egyből felfedezte hogy valamilyen manipuláló varázslat alá akarják vonni. Nem okozott neki gondot hogy hatástalanítsa. Persze mindezt titkban. Aztán, ismerve a varázslatot úgy viselkedett mint aki aprámként a befolyása alá kerül. Aztán egy hét után Zola egyre kevesebb reményt látott rá hogy ezt megússza. Arra is rájött hogy bármennyire is szeretné nincs sok ideje, mert a hely folyamatosan gyengíti. Ekkorra teljesen magába fordult amikor egyedül hagyták és szépen apránként tudatába szivárgott legnagyobb ellensége, a kétségbeesés. Egy ideig úrrá tudott lenni rajta, és hideg fejjel gondolkodott, aztán három nap elteltével ez sem ment neki. Végül, hogy ne legyen túl riziklós találkoznia Kozannal az eszméletlenségbe menekült, mint akit ennyire megviselt a fogság tudata.

Asil a Zola elrablását követő 2 héten minden nap újra és újra nyomot keresett a barlangban. Zolához hasonlóan rajta is úrrá lett a kétségbeesés. Zola folyamatosan egy alig észrevehető életjelet sugárzott, ami mikor önként eszméletlen állapotba menekült megszűnt. Ekkor esett Asil teljesen kétségbe! Hiszen azonnall tudta hogy ez sokmindent jelenthet, de jót semmiképp, ráadásul volt oka a legrosszabbat feltételezni. De nem adta fel. Próbálkozása nem volt hiábavaló, bár nem a barlangban találta meg a megoldást. A 14. Napon felfedezte, hogy Zola folyamatosan "életjele" egy jól kódolt üzenet. Úgy saccolta hogy elég kevés az eséj hogy sikeresen megfejtse, ráadásul sokáih tart, de elég volt ez a reménysugár hogy kitörjön a kétségbeesésből. Teljes erővel vetette magát az üzenet megfejtésébe, amiben Lulu is részt vett bár csak mint támogatás volt hasznos.

Kozan ekközben megtapasztalta a kétségbeesést, mivel a hercegnő (4 nappal miután eszméletlenül rátaláltak) valóban életveszélyes állapotba került az energiaveszteségtől. Tudatalattija minden csepp energiát a varázsvédelmére fordított, így gyógyítani sem tudták varázslattal. Arra hogy az energiát elnyelő kastélyból elvigyék nem gondolhattak mivel felépülve seperc alatt semmivé zúzná eddigi sikereiket. Barátait hiába akarták odavinni hozzá, azok teljes biztonságban voltak az iskolában. A karkötőt pedig hiába vették le Zola kezéről (aki persze azt már hatástalanította) nem lett semmivel jobban. Varázserejének hiánya magas lázat eredményezett amit varázslat nélkül sehogy nem tudtak  levinni. Zola pedig nem küzdött a láz ellen,egyrészt mert varázserejét felemésztette a varázsvédelem, másrészt mert kétségbeesése annnyira elmélyült, hogy inkább a halálba menekült volna minthogy egy varázslattal megbéklyózzák öntudatát és szabad akaratát. Kozan nem tudta mit tegyen, már feladta volna, amikor egyszercsak Zola teljes varázsvédelme összeomlott - ahogyan az elme meghal a test halála előtt.
Asil közben sikeresen megfejtette az üzenetet amiből felmerültek benne lehetséges helyek ahol Zolát fogvatartgatják. Zola üzenete egyszersmind figyelmeztetés volt Asilnak hogy a mágikus erő elszívás elleni védelemmel készüljön.

Kozan először nem hitt a fülének, aztán pedig minden orvos varázslónak megparancsolta hogy adjanak minnél több varázserőt Zolának és  tartsák életben a testét. Utóbbi hiba nélkül sikerült, de akármennyi varázserőt juttattak a testébe az állapota nem javult. Ott feküdt Tessalos hercegnője kómában, nem romló de nem is javuló állapotban. Kozan már annak is örült, hogy nem romlik tovább  az állapota, főleg mivel belátta hogy ennél többet nem várhat, tekintve hogy a hely ahol vannak  Nagymennyiségű varázserőt szív el Zola testéből. 

27.fejezet- Kutatás

Asil egy dolog miatt nem omlott össze azonnal. Kapott egy üzenetet Zolától abban a pillanatban amikor feladta védelmét: NE HAGYD HOGY BÁNTSA A BARÁTAIMAT !! Ez az üzenet olyan erővel vágta mellbe hogy beleszédült. Pláne az után amit Kozan mondott. Ha megvédi Zola barátait (nem tudta mire vélni hogy a történtek alapján ő maga is ide sorolandó) Amint elmúlt a bénítóvarázs rohant Luluhoz hogy azonnal értesítsenek minden Zolához közel álló személyt. Lulu persze azonnal földbe döngölte volna Asilt, de felfogta a helyzet súlyosságát és engedelmeskedett.
-Te jobban ismered nálam.Szedj össze mindenkit és gyertek amilyen gyorsan lehet az iskolába. Ott senki nem varázsolhat! -utasította Asil a lányt.- Én megpróbálom valahogy kideríteni hova vitte az a kígyó Zolát!
-Rendben- válaszolta a lány de Asil már azon gondolkodott hogy lehetne Zolát minél gyorsabban és a lehető legkevesebb kockázattal kiszabadítani.
Eközben Zola magához tért. Nem tudta mióta lehetett eszméletlen, vagy hogy hol van. Abban sem volt teljesen biztos hogy ki ő. Nem emlékezett szinte semmire. Teljesen összezavarodott. Mikor felemelte a fejét hogy körülnézzen szembe találta magát a kedvesen mosolygó Kozannal.
- Ki vagy te?- kérdezte
-Aki megmentett Asiltól- felelte Kozan. Zola hihetőnek találta a dolgot, de amint Kozan szemébe nézett szinte teljesen biztos volt benne hogy az hazudik. De azt nem értette hogy mit akar ezzel.- Valahogy úgy képzelném hogy nem egy varázsmentes cellában térek magamhoz a megmentőmnél..-ecsetelte a legalapvetőbb kétkedésre okot adó dolgot bizonytalanul.
- Asil rövid időre beférkőzött az elmédbe. Barátként kezdtél gondolni rá és harcolták a megmentésed ellen. Nem tudhattuk önmagad leszel-e ha magadhoz térsz.-válaszolt szemrebbenés nélkül Kozan. Zolának most már ösztönei súgták hogy ne bízzon benne. Mikor megpróbált Kozan elméjébe férkőzni varázslattal égető érzés akadályozta meg ebben mely a csuklójától eredt. Odanézve egy ismeretlen karkötő volt a kezén. Kozan észrevette a pillantást.
- Ez egy varázskarkötő, ami megvéd- igyekezett magyarázatot adni. Zola bólintott. Nem volt kedve óvatosságra sarkallni Kozant. Higgye csak hogy sikerült teljesen átverje. Akkor talán kiderítheti az igazat egy óvatlan pillanatban.
Asil hiába próbálkozott nem találta meg Zolát. Mindenütt kereste. Még azt a kockázatot is vállalta hogy személyesen megy vissza oda ahonnan Zolát elvitték, hátha az öntudatlan lány hagyott valami nyomot. De semmit nem talált. Egy darabig követte Zola erejének lenyomatát, aztán , valószínűleg a lány ellenállásával együtt, az is eltűnt  Lulu viszont.sikerrel járt. Mindenki megérkezett a biztonságot adó iskolába. Asil megkönnyebbült, és hátha alapon üzent Zolának hogy ne aggódjon, mindenki biztonságban van. Csak remélte, hogy Zola megkapja az üzenetet, és azt is hogy felfogja. Tartott tőle hogy ha meg is kapja nem tudja majd mire vélje. Szerencséje volt és épp ez az üzenet volt az ami elűzte Zola zavarodottságát. Egycsapásra emlékezett mindenre, arra is hogy hogy került Kozan fogságába. Az agya villámgyorsan pörögni kezdett és egyre azon gondolkodott hogyan tudna túljárni Kozan eszén. Azt gyorsan felfogta hogy ellenfele nem olyan hülye, hogy lehetőséget adjon neki a szökésre, így az egyetlen lehetősége az marad hogy valahogy kicselezi fogvatartóját. Ez nagyon kockázatos de vagy ez vagy akár most feladhatja. Na az nem az ö stílusa lenne. Így  Zola elhatározta hogy minden adandó alkalommal altatni fogja Kozan óvatosságát aztán amikor a legóvatlanabb eltűnik.  Addig is megpróbál kezdeni valamit ezzel a karkötővel.

26.fejezet- Fájdalom

Az egész nem tartott tovább egy pillanatnál. A varázslat nem az eszméletlen Asilt hanem Zolát támadta, ráadásul nem volt más, mint a legerősebb kábító varázslat. Az amúgy is legyengült Zolának már nem volt ideje védekezni. A varázslat semmiféle ellenállásba nem ütközött. Zola egyszerűen elterült a földön elmerülve az öntudatlanságban. Az idegen pedig győzelemittasan lépett az ájult hercegnő felé.

- Tanuld meg kislány, hogy az aggódás és barátság gyengévé tesznek. Bevallom nem tudtam volna mit kezdeni veled, ha nem veszem észre hogy mennyire aggódsz ezért a söpredékért. Te is észrevetted hogy esélytelen velem szemben.-prédikált, de beléfojtotta a szót, hogy beleütközött Zola elméjének öntudatlan védekező mechanizmusába, mely nem engedett senkit a lány közelébe.- Na igen –fintorodott el az idegen- A királyi család tagjainak öntudatlanul is hihetetlen erős védelme van. De ahogy az állapotodat elnézem ez nem fog sokáig tartani, hamar felemészti minden varázserődet.

~ ASIL~ küldte Zola elméje a segélyhívást az egyetlen közelében tartózkodó barátjának~ Ha nem kelsz fel hatalmas bajban leszünk. Nem tudom mit akar ez az ember, de van egy olyan megérzésem hogy nem megölni. Már pedig Tesaalosnak annál bármi sokkal veszélyesebb lehet! HALLOD KELJ FEL! Még távol tudom tartani magamtól, de nem sokáig! Segítened kell!

-Hercegnő- tért magához Asil. Ekkor megpillantotta az ájultan heverő Zolát és a türelmesen várakozó férfit. Fel akart kelni, de tagjai megbénultak.

-Ne is álmodj róla- mondta a férfi- Gondoskodtam róla hogy még ha magadhoz is térsz ne tudj tenni semmit. A kislány pedig már nem bírja sokáig fenntartani a védőpajzsot. Magához térni pedig szint úgy nem fog még egy jódarabig.

- Ne becsüld alá az erejét-gúnyolódott Asil

-Balgaság lenne-vágott vissza amaz

-Amíg él, addig nem tudod legyőzni

-Oh, ez már megtörtént ha nem lenne nyilvánvaló

-Hidd el, ha engedi az ösztöneit irányítani nem létezik olyan varázslat ami fogva tarthatná.

-Tisztában vagyok vele, de ne hidd hogy felkészületlenül jöttem ide. Addig marad ebben az állapotban amíg én úgy akarom. És ne gondold hogy engedem úgy magához térni hogy ereje teljében van.

-Javaslom, hogy próbáld csak meg lekorlátozni az erejét, Ekkora erőt nem tudsz sokáig blokkolni.- sziszegte Asil

-Pont elég ideig tudom ahhoz, hogy az elméjébe beférkőzzek


-Nem tudod az elméjét uralmad alá hajtani. Sokkal több akaraterő és elszántság szorult ebbe a kislányba mint azt el tudnád képzelni. Lehetetlen ezt megtörni.

-És sokkal több gyengeség is! Hiszen amíg valamelyik barátját veszélyben tudja nem érdekli saját biztonsága!

-Azt ne mond hogy…

- De! Azért tudtam ilyen egyszerűen legyőzni mert leengedte a védelmét mikor azt hitte életveszélyben vagy. Ráadásul az összes erejét felhasználta hogy megvédjen. Persze a teste már okosabb. Jelenleg minden erejét a teste védelmére koncentrálja. De neki sincsenek kifogyhatatlan forrásai. Én viszont végtelenül türelmes vagyok.

-Viszont a te erőd is elfogy egyszer. Nem tudod őt öntudatlanságban tartani és engem megbénítani egyszerre hosszú ideig. Vajon kinek a tartalékai fogynak ki előbb..-gúnyolódott tovább Asil. Nem tudta hogy ezzel olyat tesz, ami Zola védelmébe kerül. Ugyanis sikerült úgy feldühítenie Kozan, az idegen támadót, hogy az gondolkodás nélkül gyilkos varázslattal támadta meg. Zola még öntudatlanul is segített rajta átirányítva védelmét Asilra. Kozan ezt elég gyorsan észrevette és egy pillanat alatt reagált is a kínálkozó alkalomra, így mire Zola ösztönös önvédelme legyőzte volna az aggodalmát már Zola mellett termett.

-Igazán köszönöm a segítséget- röhögött Asil képébe szenvtelenül, megragadva Zola eszméletlen testét. Asil hiába küzdött a bénító varázs ellen, nem tehetett semmit. Végignézte ahogy a szeme elöl viszik el Tessalos hercegnőjét…

25.fejezet-új ellenség

-Tessék???- kérdezte Asil-Hogy lehet hogy én nem éreztem?
-Igazán nem akarlak elkeseríteni- hangzott az ismeretlen hang- de fel vagyok készülve. Azon viszont csodálkozom hogy egy ilyen kis taknyos érzékelt.-mondta Zola felé fordulva. Olyan pillantással vette szemügyre, hogy Zola automatikusan védelmi helyzetbe kapcsolta az agyát, hogy akármikor a lehető leghatékonyabb védelmet varázsolhassa maga köré. Az agya közben folyamatosan azon járt, hogy hogy tudná hasonló hatékonysággal megvédeni Asilt is. Persze megoldást nem talált erre a problémára…
-Akkor azt hiszem ezt bóknak veszem- mondta Zola jelezve hogy nem éppen jó a kedve: Eléggé frusztrálta egyrészt az ismeretlen férfi jelenléte, másrészt a tény, hogy vagy magát védi meg, vagy Asilt.- Viszont olyan undorító rosszindulat árad belőled hogy összebarátkozni nem fogunk.- mondta hogy valami fölényt sugalljon. Persze ennek valósságában legkevésbé ö volt biztos.
- Na de kérlek. Hiszen én pont ezért jöttem.-válaszolt gúnyosan az ismeretlen férfi- és ne haragudj, de nélküled nem megyek sehova- mosolygott, de ettől a mosolytól valahogy a hideg futkosott Zola hátán. Ebben a pillanatban rájött, hogy magát kell védenie, egyrészt mert Asil úgyse engedné hogy ne így tegyen, másrészt mert ö a célpont, így Asilnak a saját védelmével is jó esélye van. Automatikusan készenlétbe helyezte az összes védővarázst amit ismert, és olyan hermetikusan elzárta magát, hogy ellentámadni eszébe se juthatott volna, mivel a saját varázslata sem juthatott ki a védelmén. Épphogy befejezte a védelem felállítását már vissza is pattant róla a kábító varázslat. Zolát viszont mintha fejbe kólintották volna, megszédült. Persze nem vészesen, csak épphogy érezte, de ez elég volt hogy felfogja: óvatosnak kell lennie. veszélyes varázslatok vannak támadója birtokában.
-Nem rossz. De igen sok varázserő kell egy ilyen védelem folyamatos fenntartásához. Mit gondolsz mennyi ideig vagy képes fenntartani? –mondta a támadó halálos nyugalommal. Miután nyugalmat erőltetett magára Zola gondolatban üzent Asilnak, hogy akár órákig képes fennaratni a védelmét, de nem várhatnak arra hogy új ellenségük majd megunja és tovább áll. Megkérte hogy valahogy intézze el a férfit. Asil alig észrevehetően jelezte hogy megértette, és mindent megtesz. Ugyanakkor Zola lelkére kötötte hogy bármi történik eszébe ne jusson akár egy pillanatra is leengedni a védelmét. Zola jelezte hogy megértette. Nyugodtan leült, és meditációs pózba helyezkedve lehunyta a szemét Teljesen kizárta a külvilágot egy dolgot kivéve: Asil jelenlétére folyamatosan figyelt. Így mindig pontosan tudta hogy hogy alakul a harc. Viszont a tudata ahogy eltelt egy óra elkezdett halványodni. Már csak iszonyú erőfeszítés árán tudta rákényszeríteni magát, hogy figyelemmel kísérje Asil állapotát. Hamar rájött hogy amint alábbhagy a koncentrációja elveszíti eszméletét, és öntudatlanul támadójának csak ki kell várnia hogy mikor nem lesz már elég ereje a védelmét fenntartani. Már-már kezdett megnyugodni, hogy a támadó nem igazán foglalkozik Asillal (azt ereje fogyásából érezte hogy rá csak úgy záporoznak a varázslatok, Asil állapotából pedig arra következtetett, hogy nem érik komoly támadások) amikor mintha csak cáfolni akarná egy olyan erős varázslat találta el Asil pajzsát ami azonnal fel is emésztette védelmét, Asil pedig eszméletlenül elterült a hirtelen erő veszteségtől. Zola nem gondolkodott tovább. úja felvette a kapcsolatot a külvilággal. Érzése szerint túl lassan kezdtek újra működni érzékszervei..Mikor szeme sarkából észrevette hogy támadója újabb varázslatra készül, úgy látva hogy Asil a célpont gondolkodás nélkül minden védelmét Asilra ruházta, hogy megmentse az életét. Csak azzal nem számolt hogy a támadásnak nem Asil volt a célpontja…